nov
9

Cím nélkül

| Szerző: Hefnersbun | 6:25 am

 Valamire rájöttem ám most így reggel.....

Igaz, hogy az ember egyedül is tudjon élni, de minek éljen, ha egyedül van? Ha nincs kivel megossza hazatérés után a gondolatait? Ja! Hát persze! Ezért vannak a barátok!:) Na mindegy... Ezt azért nem szeretném sokáig így... Van is, meg nincs is? Ugyan már! Vagy van és felvállaljuk mindenki előtt: Ő AZ ÉN IDŐSZAKOS TÁRSAM, vagy bármennyire is fáj és hiányozni fog pár részlet, ELENGEDJÜK. Azt hiszem nekem erősnek kell lennem és nagyon fog fájni, de elengedem. 
És az élet megy tovább, és nagyon remélem, hogy velem már nem sokáig:)

A bejegyzés trackback címe:

https://soulrabbit.blog.hu/api/trackback/id/tr393128684

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.