Szerelmének hiánya olyan elemi erővel tör rám, hogy nem tudok gátat szabni az érzésnek, hogy zokogva üvöltsek, kiabáljak bele a levegőbe... hangtalan.
Hiszen mi értelme a hangos szónak, mikor a szívem csendben összesorvad a gyász alatt.
Mi értelme a könnyeknek, melyek kiapadhatatlanul folynak le az arcomon?
Néma gyász ez, amit a külvilág soha nem láthat meg rajtam.
Ahogy némaságot fogadtam azért, hogy a boldogságot nehogy elriasszam, úgy a fájdalmat is némán kell tűrnöm.
Pedig hogy szerettem volna kikiabálni magamból, őrült nevetések közt: BOLDOG VAGYOK!!!!
Szerelmének hiánya olyan elemi erővel tör rám, hogy nem tudok gátat szabni az érzésnek, hogy zokogva üvöltsek, kiabáljak bele a levegőbe... hangtalan.
