már
5

Szerepek

Címkék: érzelem szerepek szerelem ember | Szerző: Hefnersbun | 1:03 pm

A női-férfi szerepek a mai világban bármennyire is virágzik a feminizimus, újra értéket nyer.

Nézzük csak meg közelebbről.

Mondhatjuk gazdasági együttélésnek, talán nem szép kifejezés, de mindenképpen ez a helyes megfogalmazás.

Ennek a kifejezésnek igazából a nagymamám története adott hitelt.

A nagymama elmondása szerint (semmi okom ezt megkérdőjelezni), a nagypapával a házasság előtt egyszer találkoztak, beszéltek, a második randevún a papa megkérte a kezét. Nem, itt nem volt szó első látásra szerelemről, sem semmi romantikáról. Gazdasági szempontból választották egymást. Felvállalták a szerepeiket. A papának egy asszony kellett, aki főz, mos, takarít, cserébe a nagyi kap egy biztonságot, hátteret. Ami ugye a ami világban is elég ritka, hogy egy nő ha már esetleg ki is alakította magának a hátteret meg is tudta tartani azt. Ebből a mostanában már régi módinak nevezett gondolkodásmódból a következő korosztály már sajnos nagyon kinőtt. A nők egyenlőek akarnak lenni a férfival, ugyanazokat szeretné csinálni, ezzel elvesztve az ős nőiességet.

Mint nő tudom értékelni a szerepeket. Igen, élvezem, hogy egy finom ebéd után (akár mindennap) a Kedvesem megölel, és egy puszi kíséretében köszöni meg a feltálalt ételt. Nagyon sokszor a szerepeket nem vállalják fel az emberek. Sem a nő, sem a férfi. A nő nem akar a "rabszolgája" lenni a férfinek, a férfi pedig nem meri elvállalni a "családfenntartó" szerepét. Mindegyik csak megy a saját maga útján, pedig ha belátnák, hogy ha összefognak előrébb és biztosabban jutnak, mint egyedül. Igen, a gazdasági együttélésnek nevezett létesítmény nem egy romantikus leány mese. Viszont a szerepek felvállalásával elérhetjük, hogy egy kellemes, biztosabb és hosszabb kapcsolatunk legyen. 

Tudom most sok nő társam támadni fog, hogy de miért alázkodom meg akár csak verbálisan is. Nem, ez nem megalázkodás. Ez az, ami minden nőben benne van: a család iránti igény. Valakiben kisebb, valakiben nagyobb mértékben van benne. De ott van az. Csak sikerült az évtizedek alatt elnyomni. 

Miből áll egy ideálisnak nevezett család:

: tud főzni, akár a semmiből is valami finomat. Rendben tartja a háztartást. Esetlegesen a gyermeket nevel. Támogatja a társát.Ügyel arra, hogy a párja még hónapokkal, évekkel később is meglássa benne a nőt. (Ez utóbbi, amiről részletesebben fogok írni egy másik bejegyzésben.)

Férfi: Képes rá, hogy ha nem is mindig anyagilag, biztonságot ad a nőnek. Érzelmi vagy anyagi biztonságot. Ha mindkettő meg van, akkor főnyeremény, de ez a mai világban már szinte tényleg luxus. 

Egy szerepeket felvállalt, tartós, komoly kapcsolat igenis mindig is sok lemondással járt mindkét fél részéről. Ez egyénfüggő, hogy mi az, amiről a cél érdekében letudunk mondani. Ám ezek a lemondások sokkal több hasznot tudnak hozni, mint amennyi "áldozatot" követelnek. Áldozat, lemondás, haszon. 

Áldozatot jelent az, hogy akit szeretünk, annak akkor és azt az ételt főzzük, amit szeret? Lemondás az, hogy szombat, illetve péntek este szórakozó hely helyett megnézünk közösen egy filmet, agy közösen elmegyünk egy baráti otthoni összejövetelre? Nem. Igaz, ehhez kell az a bizonyos "fiatalság megélése" amikor ezek mind nem fontosak. A haszon pedig a már fent említett: biztonság, nyugalom, hosszútáv. 

Szerintem ezekért megéri néha azt csinálni, amihez éppen nem sok kedvünk van, vagy éppen nem akkor gondoltuk. 

A bejegyzés trackback címe:

https://soulrabbit.blog.hu/api/trackback/id/tr414290399

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.