nap mint nap elő jönnek. Sajnos. engem leginkább az tud elszomorítani, ahogy az emberek nem figyelnek egymásra... Apróság lenne, de mégsem. Hogy az a szerencsétlen eladó is csak ember, és elképzelhető,neki is vannak problémái: lehetőleg ne cseszegessük a saját negatívumainkkal, ha nem muszáj.Ez a legnagyobb probléma: a negatívumokat nem áthárítani kell másra, hanem átgondolni, a helyükre tenni, vagy javítani azokat, és elfogadni azt, hogy van aki segíteni szeretne nekünk ebben. Ez a baj velünk... Mennyivel jobban esik mindenkinek, mikor mosolyogva fogadják valahol.. Ugye? Na a fogadó félnek is kib. jól esne, ha nem egy morcos embert kéne felpörgetnie a vigyorgásra. És ebből adódik a következő probléma: azt hisszük, hogy mi vagyunk aznap az egyetlen morcos ember.
Mindegy, dühös vagyok saját magamra, hogy ezek az egyébként általánosságban megszokott dolgok most ennyire elrontják a mindennapi munkakedvemet. És nem is hagyom sokáig:)
Hiszen ha már 5 ember vigyorog azután, hogy beszélt velem és tudtam higgadtan fogadni a (részemre indokolatlan)kiabálását már jobbnak érzem magam:)
Nos, nem kívánok magamnak és másnak sem többet mára: türelem, megértés, bizalom, szeretet.
máj
29
0
Szólj hozzá! Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://soulrabbit.blog.hu/api/trackback/id/tr883127559
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.