A napfelkeltében számomra az a csodálatos, ahogy előbújik a horizont mögül, és lassan de biztosan átmelengeti a testemet, szívemet, lelkemet. És bár minden nap megismétli ezt a folyamatot, mégis... mindig új reményeket, új esélyeket ad az életbe.
Szeretném huncut kis érkeztét úgy fogadni, legalább még egyszer ezen a nyáron , hogy egy dombon ülve, magam mögött hagyva a város zaját, szürkeségét, csak rá tudok koncentrálni. Kiélvezni, fogadni és köszönteni.
Statisztika
Linkcsere
jún
30
0
Szólj hozzá! Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://soulrabbit.blog.hu/api/trackback/id/tr165391814
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.