Talán hamarabb útra kelek, mint kik készültek indulni.Talán magányosabb leszek, mint bárki más.De talán a szívemben itt maradtok gyönyörű emlékként,hogy mosolyogva, sírva gondolhassak vissza rátok a legmagányosabb percekben....  

A napfelkeltében számomra az a csodálatos, ahogy előbújik a horizont mögül, és lassan de biztosan átmelengeti a testemet, szívemet, lelkemet. És bár minden nap megismétli ezt a folyamatot, mégis... mindig új reményeket, új esélyeket ad az életbe. Szeretném huncut kis…

Belobbanni, lángolni, végig égni,majd a parázzsal együtt elhalni...együtt...  

Hányszor tépted már ki a szíved a helyéről? Hányszor égetted már csonkig a remény gyertyáját a lelkedben? Milliószor és még többször... És vajon hányszor adatott meg a lehetőséged arra, hogy megfelelően elsirasd, meggyászold, lezárd azokat a szerelmeket? Ugye milyen kevésszer? Ezért van bennünk…

Nehéz megtalálni az arany közép utat... Amikor még nem jelezheted, hogy valakire vágysz, de már túl vagytok a haveri kapcsolat szinten. Amikor tisztában vagy vele, hogy egy rossz szó, mondat, nézés annyira megronthatja ezt a minden nap örömet adó kapcsolatot... De egyszer ki kell mondanod....…