Az emberi kapcsolatokban vannak fokozatok, amit sokan kevernek. Bár mindenki a saját megítélése szerint él. Nos ez az én megítélésem a témára:
Általános: A mindennapi emberekhez való viszonyunk, a közértes kislány, a buszsofőr, bárki, akivel nap mint nap találkozik az ember. Rámosolygok, egy idő után már természetesnek tartom azt, hogy vissza mosolyog.
Munkatársak: Hát elvileg ez úgy működne, hogy mivel naponta 8-9 órát töltünk együtt, majdhogynem baráti kapcsolatnak kéne lennie. Megünnepelni a születés- és névnapokat, tudni a másik napi, illetve mindenkori dolgairól.
Ismerősök: Ritka kapcsolattartás, érzelmek különösebb érzése nélküli találkozások.
Barátok: barátomnak nevezem azt, akivel ha nem is mindennap, de gyakran beszélek, érintkezek személyesen is. Ismer, egy sóhajból tudja, hogy éppen milyen sóhaj volt, és mit kell vagy nem kell tennie éppen ezért. Támogatjuk egymást tettekkel, szavakkal, éppen mire van szükség.
A Kedves: kedvesemnek hívom azt az embert: aki a barátom, szeretőm, társam egyben.
A Szülők: direkt hagytam utolsó helyre. Mert az ő hozzájuk fűződő viszony a leghatalmasabb. Annyira hogy ki sem férne ide a leírása, ezért most nem is teszem meg:)
Mennem kell, egyszer majd folytatom:)
