Ez a szó lassan (vagy nem is olyan lassan) értelmét veszti. Hiszen mindenkinek mondjuk, de nem gondolunk bele, hogy anno mit is jelentett ez a kifejezés.
Szeretni vkit többféle módon lehet:
- barátilag: jó vele beszélgetni, tudjuk, ismerjük NAGYJÁBÓL a hibáit, nem feltétlenül értünk vele egyet mindenben, és azonnal nemet tudunk mondani HA olyan dolgot kér tőlünk, amihez nincs kedvünk.
- szerelemmel: hasonló az barátihoz, a NEM-et mondás kivételével. Itt már elgondolkozunk, és NÉHA olyan dolgot is megteszünk, csak azért, hogy a másik érezze, fontos nekünk annyira, hogy áldozunk magunkból valamit.
Egy szerelmi viszonyban, igen, akár akarjuk akár nem, mind két félnek áldoznia kell magából , hiszen különbözőek vagyunk, és ez az áldozás akkor lesz TÚL SOK, mikor a másik féltől nem látjuk, hogy Ő azonos mennyiséget adna magából. Egy ideig még mondjuk, hogy "szeretlek", de már tudjuk, hogy mi hiába érezzük ezt. Hogy mi TÉNYLEG mindent megtennénk azért, hogy a csodálatosan szép, harmónia fenn maradjon, de a másikat ez már nem érdekli annyira, vagy hozzászokott, hogy a másik ad bele mindent.
Ez idővel ki falsul, és azt mondjuk: " Elég volt! Én nem kaphatok odafigyelést, türelmet, törődést?" -
- Odafigyelés: szem előtt tartani, hogy a másiknak milyen igényei vannak, ismerni annyira, hogy ezek milyen ütemben, módon változhatnak.
- Türelem: mindenkinek vannak rossz napjai, ilyenkor csak egy kedves mosoly, simogatás, egy -egy biztató szó: "minden rendben lesz Kicsim..."
- Törődés: Ha nekem jó, és tudok azért tenni, hogy a másiknak is jó legyen, ÉS ezzel nem csorbítom meg önmagam, hát tegyem meg!
- Hát de. Csak talán egy másik embertől, aki nem csak mint BARÁT, hanem mint SZERELEM fog tudni szeretni minket.
Ilyenkor tényleg érdemes elgondolkodni azon, hogy miért is mondja a másik nekünk azt: SZERETLEK.
