Mikor valami nem sikerül, vagy véget ér, szenvedünk.
Ez a szenvedés azért jön létre, mert a folyamatos állandóságra törekszünk, nem felismerve az élet törvényét: mindennek, és mindenkinek vége lesz egyszer.
Törekszünk, hogy elérjünk sikert, boldogságot. Ám egy gondolat, amit Buddha tanításai ihlettek meg bennem:
Amint be tudjuk fogadni azt az elméletet, hogy a vég nem azonos a soha többé-vel, megnyugszunk. Hiszen onnantól kezdve tisztán fogjuk tudni, hogy igen, ennek most vége lett (munkahelyi sikerek, szerelmi boldogság), de mivel minden újjászüled a halálakor, így életünk egy másik folyamatában újra fogunk találkozni, és akkor örömmel, boldogan fogjuk fogadni. És annak is vége lesz egyszer, de akkor már nem fogunk emiatt szenvedni, mert már tudjuk:
a körforgásból nemmaradunk ki. Benne voltunk, vagyunk, és leszünk.