Május 21.

Eljön majd az a pillanat, amikor magad mögött hagyod erőszakkal a közel, s távoli múltat, melyek már nem fakasztanak mosolyra, hanem leginkább szomorúságot csempésznek a minden napjaidba. El fog jönni, mert mindenki rádöbben, hogy ezzel nem megsemmisíti, meggyalázza, avagy cserben hagyja azokat az embereket, csupán csak a saját életéért felelősen akarja élni az életét. Ami nem áll másból, mint: tégy olyan dolgokat, amik örömmel töltenek el, s légy olyan emberekkel, akiknek nemhogy terhes, vagy zavaró, hogy vagy, hanem örülnek és büszkék arra, hogy ismernek. 
Felismerni, elfogadni, hogy valahol már nem vagyunk kívánatosak a másik fél számára is még talán csak rejtett állapot. De a jeleket figyelve, amit öntudatlanul ad ki magából minden ember, megelőzhetjük a kínos, kényelmetlen helyzeteket azzal, ha mi döntünk és cselekszünk. Hagyjuk, had menjen, mindenki a maga útján, ha kell, úgyis össze fognak futni újra a szálak, ha pedig nem.... Akkor annak is így kell lennie... 
Ennek a felismerése, beismerése után fogsz tudni újra boldogan mosolyogni, mert már nem egy kényelmetlen, kellemetlen helyzetben vagy, hanem szabadon, és nyitottan.