Volt egy kérdés pár héttel ezelőtt, amit csak úgy, bele a nagy semmibe suttogtam éjszakánként. Miért vagyok én itt a Világban, mi dolgom van?
Úgy érzem a választ megtaláltam. Boldognak lenni, minden gond és baj ellenére. És lám! Nem is olyan nehéz:)Nem az óriási, mindenkinek megmutatandóak, hanem az apró piciny örömöcskék hozzák meg az egész boldogság érzetemet:)
Az öröm, hogy vissza mosolyog valaki az utcán; hogy magamévá tettem újabb angol szavakat, kifejezéseket; hogy újra van kedvem írni; hogy mégis képes vagyok cigaretta nélkül élni (ezt eddig meg sem próbáltam); meghallgatni a kedvenc zenéimet, vagy újabbakat kedvencek közé sorolni; a musical előadás várása, amire már 2 hónappal előre megvettem a jegyeket..... Mindenben van öröm!
Hogy sikerül-e mindezt egyedül megélnem? Remélem nem kell. Egyedül sosem vagyok, hiszen vannak barátaim, családom, akik szeretnek, és becsülnek. Az hogy társam egy életen keresztül lesz-e? Na igen:) Ez megint egy jó kérdés, és a választ is tudom rá:) Igen! Hiszen minden zsáknak meg van a foltja:)Csak remélni tudom, hogy nem nézünk majd át egymáson, egy keserű csalódás után, a fájdalomba temetkezve.
Én kinyitottam a szemem és az elmém, hogy valami újat és csodásat tudjak befogadni. Ez is öröm számomra:)
Barátnőim szerint az ember egyedül is tud boldog lenni. Ez így van, de minek áltassuk magunkat? Egy idő után mindenkiben elő jön az érzés: valakivel megosztani a legtitkosabb gondolatokat, örömöket, tudni azt, hogy van aki gondol ránk, hiányzunk neki. Hiszen mind teli vagyunk érzésekkel, érzelmekkel, amiknek egyszer ki kell, hogy jöjjenek. Evvan:) Így működünk mi emberek:)
