... olyan nap amit már nagyon vártam hogy szabad legyen. És most hogy az, szinte semmi élvezetet nem találok benne. Ami az én hibám, hiszen oly egyszerű lenne, csak kimenni az utcára... És kifogások mindig vannak:) Hideg van, nincs kivel, stb, stb.:) Ez van:) Inkább csücsülök a gép előtt és újabb angol szavakat mormolva magam elé sajátítom el azt a nyelvet, amit remélhetőleg pár hónap múlva nagyon sokáig fogok használni mindennap;)
De mennyivel boldogabb is lennék ha, itt lenne mellettem az az ember, akiben sok reményem van.
És ha már itt tartunk: igenis én szeretném tudni, hogy jó irányba haladok-e. Tudom ezt senki nem akarja tudni előre, én akkor is!
Bár nehéz megfogalmazni azt a gondolatsort, ami arra kérdésre vetődik fel bennem: Mit akarsz az élettől?
Hm. Ez most sem fog sikerülni:)
