A kétkedés napjai mindenkinél előjönnek. Kétkedünk abban, hogy jó-e az amit csinálunk, jó helyen vagyunk-e és hogy egyáltalán jó helyre születtünk. Ezek a gondolatok mind-mind, azon okból kerülnek felszínre,hogy nem vagyunk megelégedve az adott helyzettel.
Nagyon nehéz azon gondolat sort elfogadni, hogy ha nincsenek vágyaink, terveink, akkor minden könnyebb. Az ember szerintem arra van betáplálva, hogy mindig legyenek vágyai, tervei és ezek felé szeretne ha nem is minél hamarabb eljutni, de a legkönnyebben.
Pár hónapja tanulmányozom a buddhista vallást, életszemléletet, és megvallom: nem könnyű. Nem könnyű a mai világban elengedni mindazt, amit az ember eddig fontosnak tartott: a pénzt, az ölelést, az érzéseket. Elfogadni azt, hogy ha semmi nincs, akkor minden van.
Nagyon-nagyon bölcsnek és érettnek kell lenni ahhoz, hogy ezeket az ember úgy tudja elfogadni, hogy ha nincs, az nem azért van, mert nem szeretik, és egyáltalán a szeretet fogalmát elfogadni, hogy nincs olyan. Semmi nincs. Ezt nehéz elfogadni.
