júl
20

Hazafelé....

| Szerző: Hefnersbun | 1:57 pm

... a HÉV-en egy csodának voltam tanúja:) A gyermek csodájának:)

A későbbi vonatot értem csak el, mert vannak olyan emberek, akik nem foglalkoznak azzal, hogy másoknak is lehet esetleg családjuk, és sietnének hozzájuk haza.
 
Az utastársaim is elég nyúzottak, fáradtak voltak, mindenki beletemetkezett a telefonjába, vagy a könyvébe. Én is így tettem, mikor felszállt egy Anyuka a 4-5 éves forma kisfiával. A kicsinek csodálatosan szőke göndör fürtjei voltak, és azzal a hihetetlen édes gyermeki bájjal beszélt az Édesanyjával, amit szerintem nagyon sok anyuka csak irigyelhet:) Figyelni kezdetem hogyan és miről beszélgetnek. Éppen a színeket tanulta a kisfiú: a villamos sárga, a metró kék, a HÉV zöld, a nagymamához busszal járnak, ami szintén sárga, stb., stb:) Arra lettem figyelmes, hogy egyre többen nézik a kisfiút.. és Ő mintha nem is venne észre ebből semmit (talán nem is vette észre), csacsogott tovább az Édesanyjával. Orrocskájához emelte a sapkáját (baseball), oda bújt az anyukájához, és gondolom ahogy anyukától látta jól beleszippantott és ezt mondta:  "Ana ez finom!" Na erre a 'beleszippantásba' a körülöttük lévők, (köztük én is) vagy hangosan felvihogtak, vagy teli pofával vigyorogtak.
 
Nos ez a csoda, amit én abban a pillanatban annak éreztem: a nyűgös, fáradt embereknek arcára vigyort, mosolyt kis vidámságot varázsolni:) Jó ezekért a pillanatokért élni:)

A bejegyzés trackback címe:

https://soulrabbit.blog.hu/api/trackback/id/tr593128017

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása