Érzelmek mindenkiben vannak, és vannak emberek, akikek picivel nagyobb szükségük van arra, hogy ezeket kifejezhessék, kimutathassák.
A legtöbb ember aki nem tudja kimutatni az érzelmeit különböző okok miatt
- munkahelyi stressz
- figyelmetlenség
- lustaság
lassan de biztosan oda jutnak, hogy egyedül maradnak, és mikor ez bekövetkezik, jön elő az "engem nem szeret senki " érzés. Persze hogy nem, hiszen hogyan lehet szeretni egy olyan embert, aki maga sem mutatja ki, hogy : mennyire jó érzés számára meginni egy kávét a sarki presszóban egy kedves ismerőssel, vagy hogy mennyire szereti érezni a kedvesének frissen mosott hajának illatát.
Ezek mind mind apró figyelmességek, amiket lustaságból (úgyis tudja, hogy szeretem), vagy ráfogva a munkahelyi stresszre (nem érek rá ezzel foglalkozni) nem tesz meg.
Ám ezen érzelmek hiánya a másikban is előhozhat egy dac jelenséget:
"minek törjem magam, hogy kedves legyek, hiszen nem érdekli, el van foglalva a saját gondjaival, dolgaival."
A megoldást egy régebbi bejegyzésemben talán már leírtam: soulrabbit.blog.hu/2011/08/05/kizokkenes_1
:)
