Vajon az ember tényleg képes, csak a saját maga generált gondolatok által jobbá tenni, tudatosan az életét? Szerintem igen.
Pár hete úgy döntöttem, nem hagyom felbosszantani magam, minden problémával csak max. 2 percig vagyok hajlandó foglalkozni, aztán mosolygok egy nagyot. És bevált. Már az sem bosszant, ha egy ígért telefon nem érkezik meg, ha egy régen várt ismerős mégsem jön, ha a program nem úgy alakul, ahogyan terveztem. És iszonyatosan jó érzés az, hogy a mosolyommal bárkire tudok hatni:) De félek. Tarthat-e örökké ez? És ha én nem bírok már mosolyogni a problémákon, (amikből nem kevés van nekem sem), akkor lesz-e valaki aki kedvesen rám mosolyog és azt mondja: " nyugodj meg Kedves, minden rendben lesz!"
