A szingliségről: Egyedülálló nő vagy férfi, akinek a tudatos ÉN életébe huzamosabb ideig nem fér bele a társ vagy család. Jellemzően rövid kapcsolatokat tud csak kialakítani, általában nagyvárosi ember, aki úgy vélekedik Önmagáról, hogy érzőbb lény, mint a többi, "CSAK" őt nem érti meg senki. Aki megpróbálja, az már viszont bele akar szólni az életébe, és szabályozni Őt. Általában a nagyvárosi életet használja ki ennek igazolására:
"Én próbáltam de nem jött össze"
Tehát a szingli ember, alapjában véve egy önző személyiség, aki mikor már elege van abból, hogy nincs mellette egy olyan ember, akiről tudja, hogy szereti, és elfogadja olyannak, amilyen (mert ez nagyon fontos neki, hogy úgy, ahogy vagy, változtatások nélkül), úgy tudja meghódítani a következő szerencsétlen áldozatát hogy:
megmutatja, hogy milyen ember, milyen társ IS tudna lenni ha akarna, és ha mégsem jön össze a dolog (ez pár héten belül kiderül), akkor rá lehet fogni arra, hogy a másik ezt vagy azt nem csinált, be akarta Őt szabályozni, és minden egyebet előhúzni, ami más esetben, egy valóban társra vágyó emberben meg sem fordulna, mint hiba lehetőség.
A szingli mikor azt mondja: szeretet éhségem van, csak jelzi, hogy (kb. 1-2 hétig, de nem tovább.) hajlandó megosztani a gondolatait, az ágyát, az életét mással is. Amit elfelejt közölni a másik féllel: hogy ne élje bele magát (mert bele kell, hiszen akkor nincs meg a boldogság érzete, ha nem szeretik teljesen, önmagáért) nagyon, hiszen úgysem fog sokáig tartani.
A szingli társául a magányt választja. Saját, felnőtt, önálló döntések után. ÉS valljuk meg.. nem könnyebb sajnáltatni magunkat: hogy minket senki nem ért meg? hogy sosem találom a boldogságomat? Dehogynem. Sokkal könnyebb, mint feladni az önzőségünket, és nem hagyni, hogy mindig a másik harcoljon a közös boldogságért. Teljesen feleslegesen, hiszen már az első 2 hét után, csak nyűg, csak kötelező valaminek érezzük, és ugye a szingli nem tesz semmit, ami kötelező, amit úgy mond elvárnak tőle.
Hogy milyen gondolatok vannak egy szingli fejében? Ezt is tudom, hiszen át estem ezen a korszakon is.
Úgysem fog tudni szeretni olyannak, amilyen vagyok, akkor minek erőltessem? Nem fér bele az életembe a párkapcsolat (mert abba mondjuk nekem is bele kéne tennem magam). Miért lenne nekem szükségem bárkire is, tökéletesen elvagyok én magammal, hiszen mindig lesznek haverok, akikkel eltudok menni szórakozni, néha van egy ember, akit eltudok majd csábítani h a romantikus énemet is mutassam, aztán kihajítsam mint egy használt szőnyeget, amit csak ki kéne porszívózni, és újra a lakás legszebb dísze lenne. És itt: csak ki kéne.... Miért KELL nekem bármit is tennem?
Nem nem kell. Semmit nem kell, de a szingli csak akkor jön rá, hogy nem is voltak olyan iszonyatosan nagy KELL dolgok, mikor összetalálkozik a következő pácienssel, és aki már az első hét után kiadja az útját, mert az a másik is egy önálló, önző ember, és megköveteli mindazokat a tetteket a társától, amikre egy szingli képtelen. Akkor a szingli nagyon szerelmes éppen, és nagyon csalódott, ami még jobban erősíti benne a tudatot: neki nem kell senki.
Az meg sem fordul a fejében, hogy az élet körforgás. Egyszer mi teszünk meg valamit mással, aztán ugyanazt megteszi velünk is más.
Nem mindig igaz, és iszonyatos kitartás kell hozzá de: a körnek meg lehet találni a kezdetét, és akkor, ott megfogva azt mondani, hogy nem, én nem körbe-körbe akarok menni, hanem azon az egyenes úton, ami a körből lett.
A szenvedő alany, aki össze találkozik egy szinglivel, és még nem ismeri ezt a jelenséget, fel sem fogja szinte, hogy mi volt a baj, hiszen Ő valóban szerette a másikat, valóban mindent megtett (általában erőn, és hülyeségen is túl). És nem tudja felfogni, hogy akkor most mit is rontott el? Hiába mondják neki az ismerősök, hogy nem rontott el semmit, addigra a szenvedő alany magába zárkózik, elhiszi, hogy Ő ALKALMATLAN egy társat találni maga mellé, és így HURRÁ! kialakul egy újabb szingli.
Mindenki úgy éli az életét, ahogy tudja és akarja. De könyörgöm kedves szinglik: ne csapjatok be másokat azzal, hogy ti szeretet éhségben szenvedtek! Csak a Ti döntésetek miatt érzitek ezt, hát tegyetek TI azért, hogy másképp legyen. Persze csak ha akartok ;)
