Társat találni nem könnyű. Én már milliószor próbáltam, és mindannyiszor le is tettem a feladat megoldásáról.
Aztán vannak azok az idők, amikor nem keresek, csak vagyok. Olyankor mindig megtalálnak olyan emberek, akik az első pillanatban rajonganak értem, aztán hirtelen rádöbbenek, hogy Úristen....
Szóval nem könnyű. És már valóban nem keresek. Aki jön, azt fogadom, tudva tudván, hogy elvarázsolom, de csak arra az egy-két hétre, aztán tovább megy.
Találkozik egy "villámcsapással" , visszamegy a volt barátnőjéhez, vagy konkrétan el sem hagyja azt.
Lassan kezdem ténylegesen elfogadni a tényt, hogy Én mindenkinek csak egy lépcsőfoka vagyok. A lépcsője ahhoz, hogy felismerje mire van valóban szüksége. Vannak emberek, akiknek nem a feladatuk az életben, hogy párosan legyenek, boldogok, hanem, hogy egyedül, önállóan segítsék azoknak az életét hosszabb- rövidebb ideig, akivel találkoznak. Egy beszélgetéssel, egy mindent felülíró szexuális élménnyel, avagy a megerősítéssel, hogy szükség van rá.
De vajon RÁM kinek van szüksége?
