Tegnap este haraggal, dühvel és daccal a szívemben feküdtem le aludni. Ennek az eredménye: egy csinos kis fél ájult állapot, görcsökkel. Pár perc koncentrált lélegzet vétel a friss (már amit mi annak mondunk BP-n) levegőből, és vissza tértem a normál élet állapotomba, de még egyszer ezt nem engem meg magamnak! Hogy izzadságban fürödve, falfehéren, görcsökkel és ájulás közeli állapotban riadjak fel! Na ezt nem! Soha többet. Elég volt!
HA valaki nem hajlandó egy beszélgetést rendesen lezárni, csak azzal hogy engem kielemez, felhívja a figyelmemet a hibáimra, és mikor próbálom kielemezni a hibákat amiket eddig elkövette, csak annyit mond: "időpocsékolás", az az ember bennem ragasztja ami bennem van, tehát nem enged kiteljesedni. Nem vagyunk egyformák, nem is lenne jó. És basszus, ha valaminek ki kell jönnie, jöjjön ki!! Nem mindig kellemes, de ezért barátok a barátok. Az hogy "erről nem beszélek veled", elzárkózni a másik meghallgatás elöl, nem kifejezetten baráti gesztus.
Tehát a konklúzió: Nem beszélgetek olyan emberrel, aki meghatározza, hogy milyen témakörben, vagy mennyit mondhatok el abból, ami bennem van.
Most megyek és vissza fekszem, qrva szar hajnalom volt.
Köszönöm "barátaim"!
