A csalódás több okból lehetséges:
vagy mert valakit félre ismertünk, vagy mert félre akartunk ismerni.
Az utóbbiból adódó csalódásért csak saját magunkat tehetjük felelőssé, hiszen elvakítottuk magunkat egy álomképpel, és ráhúztuk egy átlagos valakire. Ezzel nincs semmi baj, hiszen átlagos emberek vesznek körül mindannyiunkat, és igen, csak reméli az ember, hogy találkozik azzal az eggyel, aki picit különlegesebb lesz a többinél.
Nos, mikor az általunk különleges képpel felruházott ember nem tudja viselni ezt a "ruhát", ekkor lesz csalódás.
De minden egyes csalódás erősíti az emberben azon tulajdonságok megtalálását a másikban, amik igazán fontosak.
Számomra ezek a következők: tisztelet, beleérzés, szeretet.
