Táncoltál már

a csillagokkal,

a Hold fényével,

az ősz melegével?

A tűz parazsával,

Önfeledten nevetve az égre?

Akkor tudod, hogy miért maradtam élve.

Hogy, amit akkor  írtam, nem gondoltam komolyan.

Ha egyszer a tánc emléke megszürkül

már nem írok.

De még sokat akarok táncolni,

Hol másokkal, hol egyedül. 

 Az ördög vadul, tépve

tesz engem magáévá.

Majd mikor végzett

kaján mosollyal elsomfordál.

Tudom, még találkozunk.

Az angyal: hévtől piros

arcával lesimítja hófehér ruháját,

melyen a szenvedély tüzének

nyomai szinte égnek még át.

Mert ördög és angyal,

vagy angyal és ördög

bennem lakozik,

szenvedéllyel őrzik

egymás titkait.

Elmém tiszta,

a szívem nyitott. 

Beengedlek,

de csak egy pillanatra.

Ez a pillanat

tart majd örökké,

hiszen minden

érzésünk bennünk él.

Engedd hát szabadon,

de mégis titokban,

hogy a pillangók

elmerülve éljenek

a habokban.

Mert e hab, mely száraz

mégis teli van 

szerelemmel, mely eláraszt.

s majd ha a pillangóink

tova szállnak

a pillanat bennünk örökké válhat.

 Féktelen vad szenvedéllyel ölelsz át,

 Pedig de szépen indult.... A találkozásunk, az első átbeszélgetett éjszaka...aztán a többi...:)

Emlékszem minden egyes szavára.. Még arra is mikor az előttem lévő barátnőjéről mesélt, hogy ezért, meg azért nem volt jó vele. És mikor megkérdeztem hogy vissza menne-e hozzá?

" Dehogyis, az emberek nem változnak. Minek mennék vissza oda, ahol rossz volt?"

És igen, kedves olvasóm: visszament. :)

Részemről az ügy ezzel le is zárult, röhögve nézem, ahogy lájkolgatják egymást és tolják a szívecskéket egymás bejegyzéseihez (ahogy mi tettük cirka 2 hónapja), mert tudom: Én ebből a hazug körből már kikerültem :)

Lehet, hogy a szívem összetört, de amikor majd találkozok egy férfival, aki udvarolni kezd nekem, az én szívem már összeragasztgatva, és tisztán fogja várni, hogy újra befogadhassak oda valakit. 

Igen, létezhet olyan szerelem, vagy kapcsolat, ahol a felek még nem tudják eldönteni, hogy egymással, vagy egymás nélkül akarják-e.. Hát én nem ez vagyok.

Ha kimondtam, hogy nem, akkor nem, valószínűleg alaposan átgondoltam, megrágtam a döntést, és már nem visszakozok, mert: miért higgyem el hogy a másik szeret,  és csak én létezek a számára, amikor 3-4 hónap alatt ki tudja hány másikat becézgetett, ölelt, csókolt és a többiről már nem is beszélek. Akkor hol volt az a nagy szerelem? Ugyan már...:) Ámítás, és menekülés.... :) De akinek így, annak legyen így a jó....

Good bye kis hülyém, jó volt együtt, és remélem megtalálod a boldogságodat :)