Testemen a letűnt nyár nyomai.
Talán lehetett volna több, 
talán lehetett volna bármi.

Ám Én mégiscsak örülök a múltnak
hiszen a lelkembe
szivárvány szíveket húznak
a boldog, és nevetéstől hangos

emlékek. 

Ez így volt, jó,
ennek így kellett lennie.
hogy a következő nyáron már tudjam:
ne mondj nemet semmire!

 A szerelem ott kezdődik, amikor lemondasz a saját büszkeségedről. 

Egy csodás gondolatmenet egy részletét idézem most Tőle:

"De ha szeretsz valakit, ha igazán szereted, akkor elengeded, 

mert tudod, hogy ha Ő is szeret és megért téged, akkor visszatér hozzád, és akkor örökké a tied lesz. 

Ha nem tér vissza, akkor sosem szeretett igazán és történt is bármi, sosem volt igazán a tied. 

Ekkor borulj magadba, de ne töröld ki az emlékét, mert ez az élet túl rövid ahhoz, hogy elpazaroljuk, 

minden gyönyörű emlék fontos, és majd később szívesen emlékszel rá vissza. 

De ne feledd azt sem mit ígértél neki, mielőtt elváltatok, mert minden betartott ígéret, csak a szép emlékeket fogja erősíteni..."

Te nem beszélsz vele: szerva itt
Ő elfogadja, hogy tévedtél,
de most ő nem beszél veled: csere ott.

Már nem kérdezed, ő nem válaszol,
Már nem kérdez, te nem mondod: hiányzol.

Talán már elmondtatok egymásnak mindent,
amit kellett?
Ha mégsem, az idő, és a sors dönti el lesz-e még véletlen.

Akárhogy is alakul az életetek,

azok kik szerettek,
és kik szeretve lettek:  
Akkor és annak meg kellett történnie VELETEK!

 Mikor valami nem sikerül, vagy véget ér, szenvedünk.

Ez a szenvedés azért jön létre, mert a folyamatos állandóságra törekszünk, nem felismerve az élet törvényét: mindennek, és mindenkinek vége lesz egyszer.

Törekszünk, hogy elérjünk sikert, boldogságot. Ám egy gondolat, amit Buddha tanításai ihlettek meg bennem:

Amint be tudjuk fogadni azt az elméletet, hogy a vég nem azonos a soha többé-vel, megnyugszunk. Hiszen onnantól kezdve tisztán fogjuk tudni, hogy igen, ennek most vége lett (munkahelyi sikerek, szerelmi boldogság), de mivel minden újjászüled a halálakor, így életünk egy másik folyamatában újra fogunk találkozni, és akkor örömmel, boldogan fogjuk fogadni. És annak is vége lesz egyszer, de akkor már nem fogunk emiatt szenvedni, mert már tudjuk: 

a körforgásból nemmaradunk ki. Benne voltunk, vagyunk, és leszünk.