Most hogy a hangszálaim úgy döntöttek, nem akarnak működni a természetes módjukban, ezáltal nem tudok hangot kiadni magamból a morgás, illetve a görcsös suttogáson kívül.
Van időm tanulni, gondolkozni.
Tanulni mert kell, gondolkozni, mert állandóan azt csinálom:)
Elgondolkoztam egy ismerősöm által kifejtett véleményről rólam.
Igen. Számomra a szeretet a legfontosabb. Szerencsére ezt tanultam Édesanyámtól. Azt hogy soha ne feküdjek le haraggal a szívemben, hogy reggel mikor felébredek, gondoljak a szeretteimre, és mosolyogva köszöntsem őket.
Nem egyszer előfordult, hogy korábban felriadtam csak úgy hajnalban, és vártam mikor csörög a telefon, hogy valakimmel valami nagy baj történt. Mikor nem csörgött, visszaaludtam, de ébredéskor az volt az első, hogy körbecsörögtem, hogy mindenki meg van -e. 
Hogy ez baj lenne? Nem hinném.
A mindennapi dolgok haladnak a maguk útján, és én próbálom azt kivenni és adni egy nap- ból /ba a legtöbbet, amire a legnagyobb szükségem van: a szeretet. Hiszen mindenkinek szüksége van rá, csak sokan nem mutatják. Pedig egy apró mosoly egy idegentől, egy kedves simogatás a szülőtől, egy kedves szó egy távoli ismerőstől igen, igen, igenis! nagyon sokat jelent mindenkinek!
Sajnálom azokat az embereket, akiknek a neveltetésük folytán beleivódott a nemet mondani nem tudás. Sajnálni tudom őket csak, mert soha nem fogják megérezni azt: hogy valaki szereti őket olyannak mint amilyenek. Persze kell a jólneveltség, de kell az is hogy nemet tudjanak mondai, ahhoz hogy értékelni tudják azt amit őszintén és akarattal tesznek.
Van egy ilyen ismerősöm, és sajnos soha nem tudom, hogy miért tesz meg valamit: a jó nevelés miatt, vagy mert tényleg nekem akar segíteni. Ha nem érdekelne az ember, letojnám miért teszi, csak tegye! De sajnos nem vagyok ilyen... Pedig mennyivel előrébb lennék akkor...

 Meglepő volt a tegnap estém.

 Valamiért ma reggel ez van a fejemben.. dúdolgatom, játszom a hangokkal....

 Nos. A kapcsolataim sosem voltak egyszerűek:) Volt ami bonyolultabb volt mint a többi, de sablonosnak egyáltalán nem mondhatnám egyiket sem:D

 Nossss.
Hosszú vívódás után lezártam egy számomra annyira élvezetes kapcsolatot....Jó persze a másik félnek sem volt rossz, de hát ugye a tervek nem mindig haladnak egy irányba, ha 2 emberről van szó, még 1 éves kapcsolat után sem:)
Az 1. hét borzalmasra sikeredett, és szerencsére volt aki átsegítsen /köszönöm Zsotyo/, könnyebbé téve az önmarcangolást, hogy mit rontottam el?
Nem rontottam én el semmit, csak ez nem jött össze:) Van ilyen:) Nincs más hátra mint előre, élni tovább az életet és megpróbálni élvezni, amennyit csak lehet belőle:)
Ennyi történt Velem az utóbbi időben:) Remélem hamarosan szintén vidám és boldog dolgokról számolhatok be magamnak, vagy annak akit érdekel, mi van velem:)