Egy blog a mindennapokról kicsit másképp.... lélekkel, érzelmekkel,
valódi gondolatokkal, és egy csepp humorral. Remélem mindenki
megtalálja majd a hasznos, kedves olvasni valót benne, és hamarosan
visszatér ide.
... olyan nap amit már nagyon vártam hogy szabad legyen. És most hogy az, szinte semmi élvezetet nem találok benne. Ami az én hibám, hiszen oly egyszerű lenne, csak kimenni az utcára... És kifogások mindig vannak:) Hideg van, nincs kivel, stb, stb.:) Ez van:) Inkább csücsülök a gép előtt és újabb angol szavakat mormolva magam elé sajátítom el azt a nyelvet, amit remélhetőleg pár hónap múlva nagyon sokáig fogok használni mindennap;)
De mennyivel boldogabb is lennék ha, itt lenne mellettem az az ember, akiben sok reményem van.
És ha már itt tartunk: igenis én szeretném tudni, hogy jó irányba haladok-e. Tudom ezt senki nem akarja tudni előre, én akkor is!
Bár nehéz megfogalmazni azt a gondolatsort, ami arra kérdésre vetődik fel bennem: Mit akarsz az élettől?
A mai kv-m kissé sósra sikerült. Az én hibám. Ugyanúgy ahogy szoktam feltettem főni a kotyogóban. Mikor lefőtt a lakótársamnak és magamnak is elkészítettem. Lacinak 2 cukor-kis tej, nekem 2 pötyi-sok tej.
A kv feletti beszélgetés közben átsuhant a fejemen: Nem Vele kellene hogy beszélgessek kora hajnalban! ÉS ekkor lett sós a kv-m.... Mert tudtam egyszer olyan hibát követtem el, amit én sem tudnék megbocsájtani másnak.
És a hibám miatt elvesztettem egy olyan embert, aki nagyon közel áll a szívemhez. Nagyon-nagyon.
Remélem a Vödrös Fiú egyszer majd elfogadja a bocsánat kérésemet, és megengedi, hogy újra az Ő Kicsije legyek.
Volt egy kérdés pár héttel ezelőtt, amit csak úgy, bele a nagy semmibe suttogtam éjszakánként. Miért vagyok én itt a Világban, mi dolgom van?
Úgy érzem a választ megtaláltam. Boldognak lenni, minden gond és baj ellenére. És lám! Nem is olyan nehéz:)Nem az óriási, mindenkinek megmutatandóak, hanem az apró piciny örömöcskék hozzák meg az egész boldogság érzetemet:)
Az öröm, hogy vissza mosolyog valaki az utcán; hogy magamévá tettem újabb angol szavakat, kifejezéseket; hogy újra van kedvem írni; hogy mégis képes vagyok cigaretta nélkül élni (ezt eddig meg sem próbáltam); meghallgatni a kedvenc zenéimet, vagy újabbakat kedvencek közé sorolni; a musical előadás várása, amire már 2 hónappal előre megvettem a jegyeket..... Mindenben van öröm!
Hogy sikerül-e mindezt egyedül megélnem? Remélem nem kell. Egyedül sosem vagyok, hiszen vannak barátaim, családom, akik szeretnek, és becsülnek. Az hogy társam egy életen keresztül lesz-e? Na igen:) Ez megint egy jó kérdés, és a választ is tudom rá:) Igen! Hiszen minden zsáknak meg van a foltja:)Csak remélni tudom, hogy nem nézünk majd át egymáson, egy keserű csalódás után, a fájdalomba temetkezve.
Én kinyitottam a szemem és az elmém, hogy valami újat és csodásat tudjak befogadni. Ez is öröm számomra:)
Barátnőim szerint az ember egyedül is tud boldog lenni. Ez így van, de minek áltassuk magunkat? Egy idő után mindenkiben elő jön az érzés: valakivel megosztani a legtitkosabb gondolatokat, örömöket, tudni azt, hogy van aki gondol ránk, hiányzunk neki. Hiszen mind teli vagyunk érzésekkel, érzelmekkel, amiknek egyszer ki kell, hogy jöjjenek. Evvan:) Így működünk mi emberek:)
nap mint nap elő jönnek. Sajnos. engem leginkább az tud elszomorítani, ahogy az emberek nem figyelnek egymásra... Apróság lenne, de mégsem. Hogy az a szerencsétlen eladó is csak ember, és elképzelhető,neki is vannak problémái: lehetőleg ne cseszegessük a saját negatívumainkkal, ha nem muszáj.Ez a legnagyobb probléma: a negatívumokat nem áthárítani kell másra, hanem átgondolni, a helyükre tenni, vagy javítani azokat, és elfogadni azt, hogy van aki segíteni szeretne nekünk ebben. Ez a baj velünk... Mennyivel jobban esik mindenkinek, mikor mosolyogva fogadják valahol.. Ugye? Na a fogadó félnek is kib. jól esne, ha nem egy morcos embert kéne felpörgetnie a vigyorgásra. És ebből adódik a következő probléma: azt hisszük, hogy mi vagyunk aznap az egyetlen morcos ember. Mindegy, dühös vagyok saját magamra, hogy ezek az egyébként általánosságban megszokott dolgok most ennyire elrontják a mindennapi munkakedvemet. És nem is hagyom sokáig:) Hiszen ha már 5 ember vigyorog azután, hogy beszélt velem és tudtam higgadtan fogadni a (részemre indokolatlan)kiabálását már jobbnak érzem magam:) Nos, nem kívánok magamnak és másnak sem többet mára: türelem, megértés, bizalom, szeretet.
